Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiengedni Húsvét fogságából?

 Pünkösd öröme is erre utalna? Szabadulás, egy nyomasztó lelki állapotból? Milyen téves visszakanyarodás ez a saját szabadságunk felé.

Jézus nyíltan beszélt, és mindent elmondott, ami az üdvösségünkről szólt. Feltámadásának híre sem arról szól, hogy megnyugodva, végre haladhatunk a magunk útján. Kísértük, ameddig „lehetett”. Mintha az Övé lett volna, és számára lett volna kijelölve egy végső ítélet, a Halál. Kezdve a Szenvedéstörténettel.

Jézus feltámadásának híre, nem lehet csoda. Csodálatos bizonyítékát kell megértenünk mindannak, hogy amiről beszélt, az beteljesült.

Hogyan válik ez az üzenet személyessé? Érdekel bennünket Jézus nélküli üres sír, az ott hagyott leplekkel? Mond-e valamit számomra, ez a felkiáltás? Mi mindenre kellene, hogy rá döbbenjek, hogy érdemes új életet kezdeni.

Szabadság; szabadulni a csábításainktól. A Szeretet nem köt gúzsba, nem fogja megkötni szívünket sem. Ezt a szeretetet azonban nem érzelem szüli. Isten Szeretetére, válasz, az Ő szeretése. Szabadon, mindenféle kísértéssel szemben. Szeretet szabadsága ez, mely számomra is határtalan távlatot jelent, és küzdelmet. Istennek, ez a személyes Szeretete, Irgalma lehet számomra forrás, ahonnét merítve egyre több cseppjét kapom Szeretetének. Szeretetének minden cseppje, Irgalmának különleges vonásai. Jézus vonásai.

Hagyom-e magamban elmélyülni, szeretetre méltó vonásait a Szeretetnek? Ami méltóvá tesz arra, hogy az Isten fölismerje bennem Jézushoz hasonló vonásait. Áldozatok nélkül, ez nem megy.