Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor már nincsen bennem kérdés

 Isten Szeretetét, „Lélegzetét” figyelemmel követve, már elhalkulnak bennünk mindenféle kérdések. Míg egyszer teljességgel el is vesznek. Így már csak válaszok maradnak, amelyek egyre inkább meg tudnak fogalmazódni bennünk. Ezek a viszontszeretés véget nem érő válaszai.

Ha hitünk, a megpróbáltatásban, teljességgel elveszítené minden tartalmát, melyben a mentőövként segítséget nyújtó akarat és kitartás is értelemmel követhetetlenné válik, marad a BIZALOM.

Az egyetlen egy. Amikor nincsen mibe kapaszkodnom. Csak a KERESZT, méghozzá Jézus keresztje. Miatta nem történhet semmi más, csak Isten akarata valósulhat meg általa. Mindegy hogy hogyan.

Ezért már nincsen bennem kérdés: mit miért, vagy mennyire, meg hogyan? Hogy teljességgel tudjak válaszolni erre a Szeretetre, nagyon át kell ölelnem. Minden sebzettségével együtt. Sebei, az én gyarlóságomból fakadó sebek is.

Milyen jó, hogy ilyen kicsi vagyok, majdnem semmi! Még büszkeségem sincsen, melyben az izzó szeretetemtől átitatott öleléssel az Istent „megfojtanám”. Magamban, biztosan.