Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Változó kor

Már nem palatáblákon tanuljuk,

Újunkkal írva az abc-t.

Egyetemekre járunk.

 

Más a divat.

Más igényeinknek hódolunk.

 

Mások a követelmények,

Az elvárások.

Mások a törvények,

És mások a szokások.

 

Futunk a busz után,

És késésben maradunk,

Nem érjük el sokszor azt,

Amit akarunk.

 

Mások az elvárások,

Elvárásaink egymás felé.

Nem sok marad abból,

Ami az Istené.

 

Húsvétkor megállunk,

Vagy Karácsony Szenteste hirtelen.

Isten titkait érintjük a földön,

Idelenn.

 

És már futunk tovább.

A titok, titok marad.

Egy év múlva ismét csodáljuk,

Az isteni titkokat.

 

Hány perc telik így el?

- Hónapok, évek.

Repülhetnénk Istenhez közelebb,

Ha el nem repülnének.

 

Hiába kosztüm, a felszín.

Isten, nem ölt új ruhát.

Sokszor nézheti egymaga,

Szeretet Áldozatát.

 

Mely nem változik.

Mindig ugyanaz marad:

Jézus, a kereszten.

Miattam, értem, mindannyiunkért.

A Legszebb Áldozat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fényképek