Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bűntelenül

 Kis Titi, és Máté!

 

Gyónás, lelki vezetés nélkül, nem jutunk közelebb Istenhez. Vigyázzunk arra, hogy ebben a vakságban, ne maradjunk meg. Ez nagyon erős takaró, mely az előbbre jutásunkat nem csak fékezi, hanem lelkünket oltja be a kísértés, akár cseppenként, amire oda sem figyelünk.

Ezek ugyanis a lelkünket támadják meg. Azonosulunk velük, szavainkkal, gondolkodásunkkal. Mondván, hogy ilyen az élet. Ez hazugság, amire nem is szabadna oda figyelni sem. Ez az az élet, ahogyan mások élnek, Isten nélkül.

 

Vajon miért szeretem az Istent? Ennek benső titkát csak az tudja meg, aki válaszol Istennek. Válaszaink, egyre inkább érintik saját világunkat. Különösen azt, amelyet az Isten lefoglalt magának. Áldozáskor, vajon ki léphetett be, ebbe a csodálatos Világunkba? Ez be is zárul az Isten előtt, ha teletömjük olyasmivel, amiben az Isten nem vehet részt.