Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Testi böjt?

 Kis Titi, és Máté!

 

Van, ami nekem természetesnek tűnik, de egy-egy felvetett kérdésetek után rá kell jönnöm, hogy nem az. Nagyon köszönöm kérdéseiteket, mert összeszed.

Előbbre tartom a lelki böjtöt a testi böjtnél.

Nem csak azért, mert divatból, vagy önérdekből is vállalják sokan ezt az áldozatot, hozzá csatolva pl. a Húsvétot megelőző időszakhoz. Ezt így, szörnyűnek tartom. A hazugsága miatt, amivel be tudják csapni magukat emberek. A hiúság mögött, a kísértésnek további csapdái is láthatók, de beszéljünk csak is az Istennek tetsző, valóban csodálatra méltó belső csillogásról:

A lelki böjt számomra nagyobb lemondást jelent. Teljesebbet. Mivel ha ez van előbbre, akkor az Istenhez kerülünk azonnal közelebb. Fáradságosabb munka ugyanezt fordítva kezdve megtenni. Nehezebb is, mert akkor a test kívánságának étlapját figyelem, a lemondásokét, nem pedig a lélek szerinti szomjúságra keresem a nélkülözhetetlen forrást. Hozzá lehet szokni, és szinte rabja lehetünk ennek a megszokásnak, melyben szüntelenül visszajárunk ugyanahhoz az Egyetlen forráshoz. Később azután nem csak nem tudunk róla lemondani, nem fogunk tudni élni nélküle.

 Ezt, most úgy gondolom, egyelőre nem tudom kifejezni jobban. Nekem is szükségem van arra, hogy a tiszta kifejezések használatához jobban szeressem az Istent, a Forrást, ahová visszajárok, Irgalmán keresztül: Jézust.

Azonban amit tudok, hogy a lélek szomja, nem figyel annyira a test szomjára, mivel a lélek szomját oltani, csak az Isten képes. A test szomja pedig alkalmazkodik ilyenkor a lélek szomjához, mert kénytelen. Ettől gyönyörű lesz az is az Isten előtt, és így, valóban a lélek temploma.

Ezzel persze véletlenül sem beszélek a test ellen, csupán nagyon fontos a benne lévő ékkő, és annak  foglalata.